Körkép – Kikre figyelj oda jobban az előszezonban?

A nyári hírek alapján összegyűjtöttünk néhány új nevet, leginkább őket lehet érdemes alaposabban megnézni a következő három meccsen. Egy füst alatt gyorsan sorra vesszük az érdekesebb különversenyt ígérő csapategységeket is. A facebookos közlésekhez képest itt egy bonus tracket is találtok, természetesen a támadófalból.

Shaquill Griffin (mezszám: 26, poszt: CB, így jött: 2017 draft)

Az edzőtábor első heteiben Lane lelte meg újra a góllövőcipőt, és tűnt biztos befutónak Sherman túloldalára. Egy kisebb sérülés miatt azonban pihentették, helyét a kezdők között így a harmadik körös újonc vette át. Griffin rögtön bizonyította, hogy érdemes lehet a több játékidőre is, méreteihez képest különösen fürge, nagyon érzi és magabiztosan kezeli a labdát, gyorsan tanul. Shead felépülésével a szezon közepére érdemi mélység állhat elő az utóbbi években eléggé one man showként működő cornerback poszton.

Chris Carson (mezszám: 32, poszt: RB, így jött: 2017 draft)

Támadóoldalon az edzőtábor pozitív meglepetésembere a hetedik körben toborzott rookie futó. Nemcsak az edzők említik gyakran a legjobbak között, hanem a dicséretekkel egyébként fukarkodó Doug Baldwin elismerését is sikerült kivívnia. Rawls és az egyre karcsúbb Lacy egymás között lejátszák majd az első számúságért a saját meccsüket, a robbanékony Prosise az offense húzóembere lehet, ha nem töri el magát folyton. A fullback poszton Reece személyében dörzsölt veteránnal számolhatunk. Mögöttük azonban, Collins, Tre Madden és Mike Davis kihívójaként lehet keresnivalója Carsonnak, akiben benne van, hogy megismétli Troymaine Pope tavalyi emlékezetes előszezonját, de a jó formát képes lehet nála tartósabban is megőrizni.

Bradley McDougald (mezszám: 30, poszt: FS, így jött: 2017 FA)

A Seahawks a liga legjobb safetypárosával rendelkezik, azonban a nemrég hosszabbított Kam Chancellor három éve nem játszott végig szezont, Earl Thomas pedig tavaly először mulasztott alapszakaszmeccset, rögtön ötöt. Kell a minőségi csere, elsősorban erre a szerepre hoztuk a volt tampai McDougalt, aki free és stong safetyként is bevethető. Az eggyel pozitívabb, mert a kezdők sérülésével nem számoló forgatókönyv, hogy az újonnan érkezett képességeit kiaknázandó három söprögetővel állunk fel az ellenfelek futási vagy több tight endes próbálkozásaival szemben. Akárhogy is, a 30-as augusztusban többet lesz pályán, mint bármelyik mezszámszomszédja, bőven lesz alkalma bizonyítani, hogy jó lóra tettünk vele. A poszton a rookie Thedric Thompson villoghat még leginkább.

Cyril Grayson (mezszám: 13, poszt: WR, így jött: 2017 UDFA)

Az elkapósor eleje világos: Baldwin, Lockett, Kearse és Richardson tuti befutók, az 53-as keretbe rajtuk kívül még ketten férhetnek be. A legparádésább találat Grayson lehetne, aki az egyetemen atletizált, 400-as futóként ért el szép eredményeket. A sebessége tehát nyilván rendben van, az elmúlt hetek tapasztalatai szerint más pályán is jól mozog, a labdát is ügyesen szelidíti meg. Baldwin lábára ráestek egy edzésen, és bár a baj nem komoly, elővigyázatosságból kiülte az első felkészülési meccset. Több lehetőséghez juthatnak így a tömött sorokban várakozó fiatal wide receiverek: a régebbről ismerős Tanner McEvoy, Kenny Lawler és Kasen Williams mellett az idei eresztésből Amara Darboh és David Moore vehető alaposabban górcső alá.

Quinton Jefferson (mezszám: 99, poszt: DT, így jött: 2016 draft)

Különös módon szolgáltathat igazságot a sors a tavaly szép reményekkel érkezett védőfalembernek. 2016-ban három meccsen léphetett pályára csereként néhány snapben, hogy aztán a súlyosan meghibásodó térde miatt a teljes idényre sérültlistára kerüljön. Most úgy indulhat újra neki, hogy az idei draft első igazolása, Malik McDowell egy quadbaleset miatt akár az egész idényben pihenni kényszerülhet. A fal közepéről érkező passzsiettetés az elmúlt időszakban komoly hiánycikk volt nálunk, Jefferson utolsó egyetemi évében bemutatott 6.5 sackje alapján ezen a fronton is besegíthet. A veterán jelenlétet a poszton Ahtyba Rubin adja, a fiatalos lendületet az idén kiválasztott Nazair Jones és az újoncéve után sokat fejlődött Jarran Reed teheti hozzá. Velük szemben is kellene bizonyítania rátermettségét a legnagyobb mezszámú Seahawknak.

Blair Walsh (mezszám: 7, poszt: K, így jött: 2017 FA)

Ha a rúgóknak csak egy kicsit több becsülete lenne, és kimaradt volna a seattle-i Kaepernick-vizit, a holtszezon legellentmondásosabb igazolási híre a volt Viking megszerzése lett volna. A közönségkedvenc Hauschkát elengedtük a Billshez, a helyére jött Walsh pedig éppen ellenünk hibázott kulcsszituációban egy ordasat. Az edzőtábor eleje a kétkedőket igazolta: az új kicker kezdetben gyakran lőtt mellé, hogy aztán a folytatásban több száz százalékos napot produkáljon. Talán az utolsó esélye nyílt meg nálunk egy parádésan induló, de aztán komoly hullámvölgybe süllyedő karrier feltámasztására, már az edzőmeccseken kiderülhet, képes lesz-e jól élni a lehetőséggel. Special teamben az utánozhatatlan Jon Ryan képviseli a folyamatosságot, a mindenkori mezőnypozíciónk javításában hasznos közreműködő lehet D. J. Alexander, a már megénekelt Grayson, J. D. McKissic vagy Kache Palacio is.

+1 George Fant (mezszám: 74, poszt: OT, így jött: 2016 UDFA)

Tulajdonképpen bárkit beírhattunk volna a támadófalból, végül az egység totemállata mellett döntöttünk, a kosarasból lett tackle a felszínes szakértők örök kedvence marad már. Fant két fronton gyarapodott a nyáron, testtömegét édesanyja főztjéből púpozott kanalakkal szedve növelte, technikai tudását Walter Jones intelmeire támaszkodva mélyítette el. Carroll sokat remél a Fant-Joeckel bal oldali tackle-guard kettőstől, a centerposzt Britté, a jobbszárnyon Aboushi, Glowinski, Ifedi és Pocic helyosztózik a szezonkezdetig. Az 53-as keretbe rajtuk kívül Odhiambo és Roos férhet még be. A közmegegyezés szerint a Seahawks egy közepes falnyira van az éles támadójátéktól, fantörpikus lenne ha Cable egyre kétségbeesettebbnek tűnő útkeresésének évei után végre kiforrna Wilson előtt valami átlagos.

GO HAWKS!

 

Falépítés és futókeringő – A Seahawks első napja a 2017-es szabadügynökpiacon

Távirati stílusban érkezőkről és távozókról, szép reményekről:

Steven Hauschka Bill lett, a Buffalo négy évre 12,4 milliót fizet a kiváló rúgónak. Blair Walsh 2017-ben 1,1 millióba fáj. Egyebekben Jon Ryannel vagyunk: https://twitter.com/JonRyan9/status/839962412774125569

Erősítgetjük a falat, a 2013-as draft második választása, Luke Joeckel már leigazolt egy évre. A Jacksonville tavaly guardként használta, a 8 milliós árcédula azt jelzi, nálunk eredeti posztján, left tackleként jöhet inkább szóba. Egy falember, aki tényleg az, és nem kerül közel sem annyiba, mint amennyiért tegnap máshova LT-ket szerződtettek hosszabb távra. Akár lehet is még belőle valami.

A holtszezon legkomolyabb találata lehet T. J. Lang, aki tegnap aláírás nélkül esett túl egy detrioti látogatáson, ma pedig hozzánk jön. A guard a közvélekedés szerint a piac legjobb még megszerezhető belső falembere. Drukkolnunk érdemes.

Tapasztalt futót mindenképpen szeretnénk: Jaamal Charles, Eddie Lacy és Latavius Murray is megfordul Seattleben a következő napokban. Egy jóárasított prove-it deallel bármelyikükbe bele tudnánk törődni.

Védőoldalra J. J. Walcox jöhet, a dallasi safety szintén vizitre érkezik majd.

További izgalmak a kora esti óráktól várhatók.

 

A másik 9

Ha nem állunk neki megint csereberélni, kilenc újonccal erősíthetünk a holnap kezdődő játékosbörzén. A tavalyi, inkább kudarcos próbálkozás mintájára ezúttal is megnézzük, a jelenlegi keretből kitől lehet kiugró teljesítményt remélni szeptembertől.

Ha nem állunk neki megint csereberélni, kilenc újonccal erősíthetünk a holnap kezdődő játékosbörzén. A tavalyi, inkább kudarcos próbálkozás mintájára ezúttal is megnézzük, a jelenlegi keretből kitől lehet kiugró teljesítményt remélni szeptembertől.

Doug Baldwin

Senkinek nem dobáltak jobb irányítómutatóval 2015-ben, egyetlen játékos sem szerzett nála több touchdownt sem a liga legutóbbi idényében, sem a Seahawks történetében egy szezon alatt. Baldwin lépett előre a legnagyobbat a csapatban, ligaelit elkapóvá, valódi vezéregyéniséggé nőtte ki magát. 2016 tétje Wilson kedvenc célpontja számára az, hogy ez a teljesítmény tartható, tovább fokozható-e. A visszaigazolt Kearse és a látványosan berobbant Lockett társaságában otthonos, de kellőképpen kompetitív közegben dolgozhat jövőre is. A jelenlegi szerződése azonban csak 2017 elejéig él, ezért többen alapos okkal valószínűsítik, hogy a csapatvezetés már az április végi draft után leül vele a hosszabb tartózkodás pénzügyi feltételeiről tárgyalni. Különösen mert első számúsága dacára a dolgok mai állása szerint csak a második legtöbbet kereső WR a csapatnál a frissen aláírt Kearse mögött.

Frank Clark

Az egy éve elsőként húzott defensive end bemutatkozó szezonja inkább csendesnek volt mondható, a vártnál talán kevesebb lehetőséget kapott. De ha több szerephez jut, az nfl.com napokban felülvizsgált draftsorrendje alapján top10-es picket érő Lockett berobbanása akkor is elterelhette volna róla a figyelmet. Mivel az elmúlt időszakban sokat fogyott, egyes spekulációk szerint Irvin feladatkörét örökölhetné meg. Valószínűbbnek tűnik azonban, hogy eredeti posztján maradva, mondjuk a mentorának szegődni kész Clemonsszal párban az Avril-Bennett duót tehermentesítheti. Képzeljük magunkat annak a jobb sorsra érdemes irányítónak a helyébe, akit egy driveban felváltva szorít harapófogóba egyszer ez, aztán amaz a – szokásosnál kipihentebb – kettős. Nem, ha jót akarunk magunknak, inkább mégse képzeljük…

Mark Glowinski

A tavaly negyedik körben draftolt guard első évében nyolc meccsen kapott lehetőséget csereként. Sweezy sérülése miatt az alapszakasz zárófordulójában aztán végre kezdőként is pályára léphetett, és meggyőző teljesítményt nyújtott. Nyilván nem egyedül az ő érdeme, de akkor 36-6-ra vertük az Arizonát, Christine Michael profi pályafutása első 100 yard feletti mérkőzését produkálta, a hatpontosainkat meg Kearse mellett egzotikus nevek hozták össze: Brown, Coffman és Tukuafu. A támadófal a csapat leggyengébb egysége, amelyből az elmúlt hetekben Bailey, Okung és Sweezy is eligazolt, az újonnan érkezett szabadügynököknek pedig még bőven van bizonyítanivalójuk. Glowinskival így mindenki biztos kezdőként számol, ezért sem lenne baj, ha a januári bemutatkozáskor hozott formát vinné tovább, és egy legalább stabil közepes fal alapemberévé nőné ki magát.

Paul Richardson

A 2014-ben elsőként draftolt Seahawk profi karrierje szolidan, de ígéretesen indult, aztán két egymást követő játékban gyűjtött be a szezonját lezáró sérülést. Újoncévében a Panthers elleni főcsoport-elődöntőben maradt a földön. Tavaly novemberben térhetett csak vissza az Arizona ellen, első, 40 yardos elkapása az idényben utolsónak is bizonyult. A 24 éves WR ezúttal gyorsabban állt talpra, már teljesen egészségesen készül a többiekkel a folytatásra. Minden bizonnyal sorsdöntő időszak elé néz, mert a Seahawks elkapók mezőnye meglepően telítetté vált 2015-ben. A legutóbb a liga élvonalába sorolható klasszisteljesítményt nyújtó Baldwin mellett a frissen újraigazolt, kulcsjátékokban mindig éles Kearse és a 2015-ös játékosbörze egyik legnagyobb stealje, Lockett adja a betonbiztos első hármast. Rajtuk kívül Richardsont nem számítva a jelenlegi rosteren további hét (7!) fiatal elkapó lesi az alkalmat a kitörésre. Ahogy az sem zárható ki, hogy a következő hónapokban, akár draftolatlanul is, újabb éhesek érkezzenek a kibővített keretbe. A 10-esnek tehát most kell bizonyítania, hogy utolsó egyetemi évében (83 elkapás, 1343 yard, 10 TD) nem véletlenül jött ki jól neki a lépés.

A túloldali corner

Richard Shermannel egy leendő Hall of Famer őrzi a pálya egyik oldalát, az irányítók azzal se nagyon fárasztják magukat, hogy felé nézzenek. A szemközti posztra azonban még nincs kiforrott megoldás, mi sem mutatja ezt jobban annál, hogy minden kiáltó ellenérv dacára tartósan esélyt adtunk a próbálkozásra a yardmágnes Carry Williamsnek.

A csapatvezetés nyilvánvalóvá tette, hogy a választ elsősorban a jelenlegi keretben keresi. A többszörös horrorsérülésből felépült Lane újbóli röghöz kötésének azóta sem szűntek meg örülni. Shead is aláírt, a safetyként is bevethető játékos tehát szintén Seahawk marad. A kibővített rosteren további hét CB reméli, hogy a legendásan erős seattle-i defensive back felzárkóztatás Legion of Boom-kompatibilis rémálmot farag belőle. És ki tudja, mennyi újonc kap lehetőséget Carrolléktól.

2013-ban 28 interceptionnel vertünk tönkre a teljes ligát, tavaly és tavalyelőtt azonban már csak a középmezőnyre elegendő teljesítményre futotta e téren. Ha a 25-öséhez (vagy a 29-eséhez) hasonló pár ragadós kesztyűt sikerülne valahonnan előtalálni, a mindenkori ellenfelek irányítói csupán egyetlen irányba nézegethetnének, magasra fel, a felhők fölé…

A franchise futó, akit nem Marshawn Lynchnek hívnak

Thomas Rawls első évében beugróként a liga legjobb yardátlagát futotta. Ha nem sérül le, simán lehetett volna belőle az év újonca is. A legutóbbi hírek szerint a szeptemberben induló alapszakasz első percétől hadra fogható lesz. Lynch felkent utóda Beast Mode visszavonulásával egy teljes szezonon át bizonyíthatja, hogy bemutatkozásával nem pusztán a viszonylag alacsony esetszám miatt kápráztatta el a rajongókat. Ha második idényében tartósabban is képes lesz hasonlóan megggyőző teljesítményt letenni az asztalra, azzal újabb szintre emelheti a Seahawks szárnyat bontogató támadójátékát.

A sorban mögötte a tavaly év végén valamelyest magára találó Christine Michael keresheti az alkalmat a kezdeti elvárásoknak való megfelelésre. A hivatalos rosteren kettejükön kívül csak a keveset tapasztalt Cameron Marshallt tüntetik fel futóként. Ehhez képest Giavanni Ruffin a twitteren hálálkodik a lehetőségért (https://twitter.com/Giavanni_Ruffin/status/722176141377703936). A korábbi East Carolina running back 2011 óra próbálja beverekedni magát a ligába, motivációs videóinak köszönhetően sok lelkes követője van. Idén 28 éves, úgyhogy leginkább egy Nate Boyeréhez hasonló, a közös edzőtáborozáson túl aligha terjedő karrier néz ki neki a csapatnál. Fullbackünk viszont egy darab sincs, Coleman autóbalesetes ügye miatt Tukuafu visszahívása valamelyest valószínűbb. Ahogy az is, hogy akár draftról, akár draftolatlanul kerítünk még futókat, ha nem éppen egy jobb nevű, jókezű veteránt kínálunk meg a gyűrű ígéretével.

Garry Gilliam

A Haitin iskolát építő Lynch visszavonulásával a Seahawks legértékesebb játékosa most már kétségkívül utcahosszal Russell Wilson. Ehhez képest is döbbenetes, hogy a csapat kevesebbet költ a teljes támadófalra, mint mások az OL egyetlen közepes képességű játékosára. A holtszezon érdemi erősítést nem hozott, Okung, Sweezy és Bailey ment, Sowell és Webb jött. A dratfról persze akár két-három, azonnal bevethető fiatal tehetség is érkezhet, de a nyilatkozatokból kitűnik, hogy Carrollék mindenképpen több szerepet szánnak Garry Gilliamnek.

A korábbi tight end bal oldali tackleként koptatta a kispadot, közben Jon Ryan elkapójaként alapozta meg a feledhetetlen fordítást két éve a Green Bay elleni főcsoportdöntőben. Az elmúlt szezon előtt lett állandó kezdő a fal túloldalán a jobbszélen visszavonhatatlanul megbukott Britt helyén. A csapategység általános feljavulásával a tavalyi alapszakasz második felére Gilliam is egyre bíztatóbb formát mutatott, különösen futásblokkolásban. Okung távozásával eredeti posztjára térhet vissza, ha nem jön szembe egy rátermettebbnek bizonyuló újonc. Az elejére visszakanyarodva: Russell Wilson legfontosabb védjegye, hogy több sackközeli helyzetből megmenekülve ér el jelentős előrehaladást egy-egy már halottnak tűnő playben. A védelmére rendelt “drága kedves válasz” idén igazán megadhatná neki az esélyt, hogy legalább gyorsan elengedett, lézerpontos passzokkal demonstrálhassa, zsebirányítónak is van olyan jó, mint bárki más.

A kezdő tight end

Amilyen meggyőző hatékonysággal választ fiatalokat a támadóoldali készségposztokra a csapatvezetés (akár draftról Russell Wilsontól Tyler Lockettig, akár draftolatlanul Doug Baldwintól Thomas Rawlsig), olyan kevéssé válnak be – az egy Marshawn Lynch kivételével – a másutt már nevet szerzett játékosok. Sidney Rice, Zach Miller és Percy Harvin sem futotta ki a korábban mutatott formát Seattleben: részben egészségügyi okokból, részben mert nem találták a helyüket a rendszerben.

Jimmy Graham tavaly összeszedett súlyos sérülése miatt mintha ebbe a sorba tartozna inkább, de nem látunk okot, amiért máris le kellene írnunk az elképesztő fizikai adottságokkal rendelkező, háromszoros Pro Bowler tight endet. Tavaly 11 meccsen szedett össze 605 yardot, ez a Seahawks történetének negyedik legjobb mutatója egy szezon alatt TE poszton. A felépülése jó ütemben halad, de erősen kérdéses, képes lehet-e valaha utólérni korábbi önmagát. Ehhez nem elég maradandó nyom nélkül gyógyulnia, mindenképpen az is kell majd hozzá, hogy a saintses időkhöz hasonló félelmetes, ellenállhatatlan fegyverré váljon a vörös zónában.

Mögötte a saját nevelésű Luke “LUUUUUUUUKE” Willson és az újabb évre marasztalt Cooper Helfet készülhet az idényben több feladatra. A rosteren jelenleg Ronnie Shields és a fullbackként érkezett Brandon Cottom szerepel még. Tavaly rajtuk kívül Anthony McCoy és Chase Coffman töltött több-kevesebb időt a csapattal, ők jelenleg szabadügynökök. Mivel új emberek kipróbálása is könnyen elképzelhető, a mélységgel biztosan nem lesz gond. A valódi kérdés az, hogy egy rendkívüli tehetség vagy egy többnyire megbízható iparos lesz a Seahawks kezdő tight endje 2016 után.

Kam Chancellor

A strong safety az idióta és teljesen felesleges holdoutolás után nem nagyon találta a góllövőcipőt. Két zseniálisat villant korszakos játékosok ellen (Calvin Johnson és Adrian Peterson aranyat érő szerelésével), de egyébként csendes éve volt, eltűnt a mezőnyben. Az ellenfelek tight endjei különösebb megerőltetés nélkül haladtak előre a célterületig. Csak 11 meccsre öltözött be, de nem ezért nem volt a legutóbbihoz hasonlóan gyenge éve tackleszámban a csereként végigjátszott újoncidénye óta. Hiányzott belőle a dög, hiányoztak a fegyelmező, kemény ütközések, tőle szokatlanul nem kergette rettegésbe az ellenfél támadóit.

Most tavasszal időben felvette a munkát, bár egyes újságírók még mindig elszántan lebegtetik egy trade lehetőségét. A következő napokban érdemes lesz azt is figyelni, hogy húzunk-e a posztján játszó fiatalt. A jelenlegi szerződése még 2017-re is szól, de az eddigi 5-6 millióhoz képest jövőre már több mint 8 millióba kerülhet a csapatnak. Nem ártana tehát idén pályán és öltözőben is valódi vezéri érdemeket mutatnia.

Draft beharangozó Seahawks szemmel

Hamarosan itt a 2015-ös draft, így itt az ideje, hogy megnézzük mire is számítsunk mi Seahawks fanok az off-season legfontosabb eseményén.

Jó szokásunkhoz híven idén sincs első körös választási jogunk, mivel a Jimmy Graham trade keretén belül megváltunk tőle. Erre jöttek pro és kontra érvek, hogy be fog e válni, majd az idő eldönti. Azonban az első kör híján is van elég pickje a csapatnak, összesen 11db.

Egészen pontosan: 63., 95., 112., 130., 134., 167., 170., 181., 209., 214. és a 248. pick. Ez a sok választási jog lehetővé teszi, hogy igen aktív legyen a csapat a drafton, nem csak azért mert sokszor fog választani a Seahawks (jelen állás szerint az NFL-ben a legtöbbször), hanem azt is, hogy több cserével fel-le lehessen mozogni egy-egy kiszemelt játékosért.

Nézzük sorra milyen posztokra érkezhetnek ezek a kiszemelt játékosok.

John Schneider szerint a fő prioritás a támadófal megerősítése. Ez nyílvánvaló, hisz eddig is nagyon gyenge volt az egység, és még távozott is a kezdő C (Unger) és LG (Carpenter). Így jelenleg  minimum 2 kezdőszintű játékost keresünk. A 2.körben biztos vagyopk benne, hogy ide fog jönni egy C vagy OG, idén nem lesz olyan a draft elején olyan hülyeségek mint az utóbbi években (Carpenter, Michael, stb), és végre a hiányposztra jön egy jó játékos.

Kiket is várok? Leginkább két játékosnak örülnék, az egyik Hroniss Grasu (C), illetve AJ Cann (OG). Grasu Ungerhez hasonlóan az Oregon egyetemre járt, a draftclass 2.legjobb centerének tarjta mindenki, rögtön 1. naptól fogva kezdhet, csakúgy mint AJ Cann LG poszton. Cann nagyszerű futásblokkoló guard, hasonlít Carpenterhez, nagyon tetszene az ő választása.

Ha később (3-4.körben) jönne csak OG/C akkor a már nem biztos hogy, rögtön kezdőként számolna velük a csapat. A jelenlegi kezdők (C: Patrick Lewis , LG: Alvin Bailey) talán egy 4.körös rookienál még előrébb tartanak.

Ha így tesz a csapat és nem a 2. körben választunk támadófal-játékost, akkor CB vagy WR lehet a választás. Nyílván ezek a needek, nem annyira égetőek mint az OL. Elkapók közül akik 2.körben elérhetőek és el is fogadnám őket: Nelson Agholor (USC), Sammy Coates (Auburn), Dorail Green-Beckham (Oklahoma). Ők akár 1.nap kezdhetnének Kearse helyén. Vannak persze olyan elkapók akiket nagyon nem szeretnék a 2.körben: Devin Smith (Ohio State), Philip Dorsett (Miami), ők ugyanazt tuidják mint Paul Richardson, szóval feleslegesek lennének.

CB posztra is jöhet erősítés mint írtam fentebb. Maxwell lelépett, helyére pedig Cary Williams nem a legjobb opció. Nagyon sok a jó képességű CB, 2-3.körben lehet olyanokat találni akik hamar kezdők lehetnek: PJ Williams (Florida State), Byron jones (Uconn), Eric Rowe (Utah), Alex Carter (Stanford), Josh Shaw (USC). Ők azok a kicsit nagyobb méretű CBk akiket szeret a csapat, így esélynek tartom, hogy ha CB-t kell váalsztani akkor közölük jön valaki.

Amit én még eltudok képzelni az a DE húzás még. Személy szerint ha nem OL, akkor legyen DE. Bennett és Avril mögé nagyon kell még egy jóféle pass rusher DE, ezt a 2.körben be is lehet húzni, pl.: Preston Smith, Danielle Hunter, Hou’oli Kikaha, Eli Harold.

Tehát a 2.körben OL-t várok, nagyon várjuk hogy az is lesz, de CB, WR vagy DE húzás is lehet. Később már szinte minden posztra jöhet erősítés, a depht bővítése. OT, DT, OLB, S és QB érkezésére is lehet számítani. Mivel depht szinten nem állunk jól ezeken a posztokon. 5-6-6.körben én mindenképpen olyan projekt játékosokra számítok akiket senki nem ismer; az egyetemi foci 2-3. osztályából jönnek; DT volt a posztjuk és OG-t akarunk csinálni belőle; nagyon atletikus CB/FS keverékek; gyors, mozgékony OLB-k, stb. Én ezeket már megszoktam, de nyílván a draft 3. napján fel fog húzni.

 

A draft első köre csütörtökről péntekre virradóan lesz látható 2 órától, a 2-3. kör másnap 1órától, a draft többi része pedig szombaton 18.00-tól. Ha van kedvetek nézzétek a draftot egy nagyobb NFL szerető társasággal a budapesti End Zone Pupban, vagy nézzétek a bowl.hu-s közvetítést, és persze olvassátok twitter csatornánkat (@seahawks_hu), hiszen „tweetdöppingre” számíthattok az egész draft alatt.

 

A másik 11

A Seattle Seahawks 11 választási joggal élhet a két hét múlva esedékes drafton. Még az újoncok beérkezése előtt sorra veszünk 11 játékost a jelenlegi rosterről (http://www.seahawks.com/team/roster), akiktől sokat, vagy legalább az eddigieknél többet várunk a következő szezonban.

Justin Britt

A tavaly második körben draftolt tackle már újoncévében az offense legtöbbet foglalkoztatott játékosa lett. Egyetlenként töltött minden egyes snapet a pályán, és a 1057 játékkal egyedüliként került be a liga TOP50-jébe is. Azt azonban korai lenne kijelenteni, hogy megszolgálta volna a megelőlegezett bizalmat, sokat kell még tennie azért, hogy a korábbi második köröseinkkel (Unger, Tate, Wagner stb.) egy sorban említhessük.  Pedig itt az ideje az előrelépésnek: a holtszezonban az amúgy sem túl acélos O-fal mostanáig csak gyengült.

B.J. Daniels

Tarvaris Jacksont marasztalnánk ugyan, de új szerződésről még nem tudni. Ha a érmefeldobások kiváló specialistája távozik, nem lesz veterán csere Russell Wilson mögött. De B.J. Daniels nem csak ebben az esetben, irányító poszton kaphat több feladatot, a csapat elkapóként és Richardson sérülése, Walters távozása után visszahordóként is számol vele.

Jimmy Graham

– tette hozzá Nyilvánvaló Kapitány. (Részletesebben ld. itt: http://www.seahawks.hu/az-ot-legfontosabb-tortenes-a-holtszezonban/)

Jordan Hill

A defensive tackle számára már a legutóbbi szezon meghozhatta volna az áttörést, ha előbb egy térdficam nem sújtja, hogy aztán egy vádlisérülés végleg a pálya szélére kényszerítse. Pedig épp kezdett megtáltosodni: hat meccs alatt hozott 5.5 sacket, a Rams ellen bemutatott interception pedig egy szikárabb testfelépítésű védőnek is dicséretére vált volna, olyan légies könnyedséggel nyalábolta fel a földnek tartó labdát. Mostanra már teljesen felépült, joggal bízhatunk benne, hogy ősztől ott folytatja, ahol abbahagyta.

Patrick Lewis

Unger átmeneti távollétében négy győztes meccsen volt kezdő, egyebek mellett az Arizona ellenieken is, amelyek közül a második a franchise rekord 596 támadó yardot hozta. Harmadik profi évébe lépve jelenleg (a kettő közül) a tapasztaltabb center a rosteren. Egyes vélemények szerint akár hosszú távú megoldást is jelenthet a csapat számára, ehhez azonban még kapaszkodnia kell. Különösen mert a draftról is jöhet megfelelő center, a legtöbbet talán Hroniss Grassut emlegetik Unger lehetséges utódjaként.

Chris Matthews

Ha a napokban még egy évre leigazolt Lockette csak egy kicsit gyorsabb Butlernél, könnyen lehet, hogy minden egyéb körülírás helyett itt elég lenne annyi definíció: Superbowl MVP. Pedig a nagydöntőn elkapott 109 yard és 1 TD csak azért nem jött egészen a semmiből, mert az eggyel korábbi meccsen,  a Green Bay ellen Matthews gyűjtötte be az onside kicket. A következő szezon elejének egyik nagy kérdése lehet, hogy csak a meglepetés ereje repítette váratlan magaslatokba az elkapót, vagy tartósan komoly kihívója lehet Baldwinnak és Kearse-nek.

Anthony McCoy

A 2010-ben hatodik körben draftolt tight end legjobban sikerült éve a 2012-es volt, akkor 18 elkapásból 291 yardot és 3 TD-t írtak a neve mellé.  Az elmúlt két szezonban sérülés miatt egyetlen percet sem játszott, idén Willsonnal és Helfettel versenyezhet a második számú TE-posztért. Mivel elképzelhető, hogy sok snapnek két tight enddel futunk neki, több alkalma is lehet, hogy bizonyítson.

Kevin Norwood

Britt és Richardson után a harmadik legtöbbet játszó szerzemény a tavalyi draftról. Amikor lehetőséget kapott, ígéretesebbnek tűnt annál, amit a számai mutatnak: 9 meccsen 9 elkapásból 102 yardot produkált.  Ha draftról jön WR-erősítés és Richardson is talpra áll, nagy tülekedés lehet a poszton, de nem reménytelen, hogy még így is helyt tud majd állni.

Robert Turbin

A 12. ember évek óta várja, hogy valamelyik futónk kilépjen végre a cukorkazabáló szörnyeteg árnyékából, hogy előbb kihívója, majd – remélhetőleg minél később – méltó utódja legyen.  Egyelőre azonban nem sikerült az áttörés, a ligaelső futójátékunkhoz többet tesz hozzá Wilson, mint bármelyik csere-RB.  Turbin komolyabb esélyei mellett szól a pályán mutatott jobb teljesítmény, hogy ő is a legendás 2012-es draftról érkezett, és hogy nagy a személyes összhang az irányítóval (pl. állandó szobatársak, ha a csapat utazik). Persze lehet, hogy mindez mindegy, ha egy jó kis feltradeléssel elhozzuk a draftról a Lynch-klón Todd Gurley-t.

Cary Williams

Sherman statisztikai hibahatáron belüli eltéréssel lezárja az egyik oldalt, a szinten NFL-éllovas védelem gyenge pontjának a pálya túlfele bizonyult. A Maxwell eligazolása és Lane szinte összes végtagjának törése-szakadása miatt kialakult vészes szakemberhiányt a szabadügynök-piacról próbálta enyhíteni a csapat. A nagyobb névnek számító Cary Williams a Baltimore-ral 2012-ben bajnok volt, az elmúlt két szezonban Philadelphiában szolgált. Jó hír, hogy ugyan betöltötte a harmincat, a legutóbbi három idényben nem hagyott ki egyetlen meccset sem. Biztosan nem könnyű tartani a lépést az LOB-vel, hátha neki (vagy Will Blackmonnak) sikerül.

Kevin Williams

John Schneider egy idényzáró interjúban azt mondta, leginkább a csapat 34 esztendős, az SB-győzelmet még nélkülöző korelnöke miatt sajnálja, hogy elbuktuk az utolsó meccset. Egészen biztosak lehetünk benne, hogy ha marad, rajta nem fog múlni az a gyűrű.

(Vasárnap este jön A hét játéka itt a blogon!)

 

Az öt legfontosabb történés a holtszezonban

A 12. ember február eleje óta tudja, hogy a paradicsom kapuját és a pokol legsötétebb bugyrát mindössze egyetlen yard választja el egymástól. Azok kedvéért, akik most eszmélnek a Superbowl utolsó másfél percének sokkjából, vagy majd’ két hónap után kezdik feladni azt az elszánásukat, hogy szeptemberig nem néznek az NFL közelébe sem, röviden rangsoroljuk az elmúlt hetek – összességében bíztató – fejleményeit.

1. A Jimmy Graham-trade

A korai Guy Ritchie-filmek hangulatát idéző alcím a seattle-i támadósor legjelentősebb fejlesztését takarja a 2012-es draft harmadik köre óta. A szabadügynök-piac legelső és mindmáig talán legnagyobb visszhangot kiváltó húzásaként a New Orleans Saints egy negyedik körös pickkel megfejelve átengedte a liga egyik legjobb tight endjét a Seahawksnak Max Ungerért és egy első körös draftjogért cserébe. Drew Brees bánata a mi örömünk, Russell Wilson profi karrierje során először dobálhat tartósan klasszis elkapónak, mert Jimmy legalább annyira WR, mint amennyire TE. Az irányító statisztikai mutatói mellett a red zone teljesítményünk is óriásit javulhat, Graham jelenléte több teret adhat Baldwinéknak is a kibontakozásra, jelentősen feljavíthatja a támadójátékunkat. Miller munkáját megköszöntük, Moeakit elvitte a Falcons, ezzel felszabadítva a 88-as mezszámot. A poszt mélységét így Willson és Helfet mellett a felépült McCoy adja. A ligaelitbe tartozó center távozása persze komoly veszteség, pótlására az ex-oaklandi Stefen Wisniewski  jött szóba legnevesebb jelöltként, róla viszont úgy hírlik, hogy vállsérülésből lábadozva is túl sokat kér. A rosteren ott van még Patrick Lewis, dolgozunk Schilling visszahozatalán, és persze draftról is szerezhető alkalmas középső ember a támadósorba. Az elsőkörös draftjogért igazán nem kár annak fényében, hogy a 31. helyen választhattunk volna vele, miközben Schneider mindössze 16 első kört érő játékosról tud. A csere mérlege tehát összességében pozitív, az offense végre megkezdheti a felzárkózást a több éve ligaelső védelmünkhöz.

201532110324999731

2. Beast Mode on, and on, and on

Már csak azért is, mert a támadóink legjobbja még egy ideig biztosan velünk marad. Marshawn Lynchnek egy évre ugyan még érvényes szerződése volt, de a hírek a visszavonulásának lehetőségéről is szóltak. Szerencsére hamar dűlőre jutott a csapatvezetéssel, a 7 millió helyett 12 milliót kap a következő szezonban, és ha végleg meg nem unja, nagyjából hasonló summára számíthat még két évig (9 és 10 millió). A deal jelentőségét nem nagyon kell magyarázni, ha a szűkszavú szörnyeteg velünk van, megy a futásra építő támadójáték, ami nélküle még nehezen elképzelhető. Azzal, hogy Lynch marad és Graham jön, Wilson az elmúlt évek két top3 TD-gyárosa közül választhat. Ha van derűlátásra okot adó eredménye az elmúlt időszaknak, akkor biztosan ez az.

3. Maxwell sas lett

A 49. SB végjátékában is komoly szerepet vivő Browner távozása után ismét gyengült egyet a Legion of Boom. Byron Maxwellnek az Eagles tízmilliót is hajlandó volt megadni egy évre, nekünk ennyire nem futotta. A helyére két tapasztalt veterán jött: Cary Williams (éppen Philadelphiából) és Will Blackmon próbálkozhat meg azzal, hogy Sherman túloldalán hozzá mérhetőt produkáljon. A jó hír, hogy a nagydöntőn sérülésekkel játszó secondary a többszörösen összetört Lane kivételével a szezonkezdetre bevethető lesz. Hasznos igazolás lehet a Brownstól érkezett Ahtyba Rubin, aki Mebane-t tehermentesítheti (válthatja ki?).

4. 11 újonc jöhet

A tavalyi FA-piacon elszenvedett veszteségeinket 4 pickkel kompenzálja az NFL, így jelenlegi tudásunk szerint összesen 11 új játékost választhatunk az április végi drafton. Az elsődleges feladat a támadófal megerősítése, Unger mellett Carpenter is távozott, így akár több kimustrált birkózót is szerezhetünk a rettegett hírű Britt-Sweezy páros megtámogatására. Jól jönne egy-két azonnal éles WR is, mindenütt másutt a cseresor erősíthető, a szabadügynökként távozott másodvonalbeliek (Jeron Johnson, Bryan Walters, O’Brien Schofield, Malcolm Smith stb.) pótolhatóak.

5. Wilson még egy évet lehúz bagóért?

Az utolsó legfontosabb történés egy nem-történés: a több szempontból mindenki másnál jobb első három szezont hozó irányítónkat most lehetne először érdemei szerint megfizetni. A hírek egyszer a nagyon közeli szerződéskötésről, másszor a tárgyalások még meg sem kezdéséről szólnak. Van, aki biztosra veszi, hogy Russ az NFL legjobban megfizetett játékosa lesz, más szerint akár ki is töltheti az újoncszerződését, és ősztől újra fillérekért játszhat. A csapatvezetés kreatív megoldásokról beszél, amit a legelterjedtebb változat szerint teljes egészében garantált, de cserébe valamelyest alacsonyabb fizetésként fordít a szaksajtó. Wilson (és Wagner) új szerződése tehát még várat magára. Különösebb ok persze nincs a sietségre, ha valami, akkor az biztosan tudható, hogy a felek meg akarnak és meg fognak állapodni.

A megmondóemberek egyöntetű véleménye szerint többedik éve változatlanul a Seahawks a legtehetségesebb, legerősebb játékosállománnyal rendelkező csapat. A motivációval az ismert körülmények miatt biztosan nem lesz gond, a legfontosabb embereink velünk maradtak, és ha esetleg épp nem is azok, őszre egészségesek lesznek. A támadóink acélosabbak lehetnek, mint a Carroll-érában valaha. Szóval érdemes a rossz emléket félretéve odafigyelni: könnyen lehet, hogy amit eddig láttunk, csak a kezdete volt a Seahawks történelmi menetelésének.

Offseason beharangozó, 1. rész – Offense

Bár még biztos sokan a Super Bowl győzelem örömmámorában úsznak (NANÁ!), de Pete Carroll és John Schneider számára már február 4-én elkezdődött a 2014-es bajnokság.

Elkezdődik az offseason, fel kell tölteni a játékos keretet, elkezdődnek a tárgyalások a szabadügynökökkel, vagy azokkal akiket már most hosszú távra a csapatnál akarnak tudni (pl. Earl Thomas). Mindezt úgy, hogy figyelni kell az aktuális fizetési sapkát, gondolni a draftolandó újoncokra és persze szem előtt tartani a hosszú távú terveket. Nem könnyű munka, de a front office-unk megmutatta, hogy ebben is kiemelkedőt tud nyújtani. Nézzük meg, hogy csapatrészenként milyen feladatok állnak a vezetőség előtt, szigorúan szurkolói szemmel! Ma a támadókat vizsgáljuk meg.

Irányítók:

Talán itt van a legkönnyebb dolgunk. Russell Wilson személyében egy olyan franchise irányítónk van, aki a 2. évében Super Bowl-t nyert. Sorolni tudnánk azokat az egyébként remek irányítókat, akiknek ez egész karrierjükben nem sikerült (még). Így a legfontosabb pozícióban hosszú időre megvan a kezdőjátékosunk, akinek a játéka még tovább tisztulhat, fejlődhet. Áldott állapot ez (gondoljunk csak a Cleveland Browns-ra pl.)! A helyettese az a Tarvaris Jackson, aki szabadügynök státuszban van. Sok csapat szeretne egy ilyen backup irányítót a csapatába, T-Jax most gyűrűt is nyert, ismeri a rendszert, a játékosokat, és az öltözőben is fontos a jelenléte. Mindenképp hosszabbítani kellene vele szerintem, annak ellenére, hogy nem olyan típusú játékos mint Wilson. Van még B. J. Daniels, aki viszont bár felépítésben és stílusban hasonlít Wilsonra, de nem rendelkezik NFL szintű képességekkel. John Schneider még a Green Bay Packers menedzsereként minden évben draftolt egy QB-t (Matt Flynn pl.), és nem tartom kizártnak, hogy idén is fog a draft végén, vagy ha nem, akkor egy draftolatlan újonc személyében. Wilson-nak ez a 3. éve lesz az NFL-ben, minden bizonnyal 2015-ben kapni fog egy új szerződést (annak ellenére, hogy 2016-ig tart az újonc szerződése), amely már 8 számjegyű átlagfizetést tartalmazhat.

Running Back/Full Back:

A futó poszt sem tűnik igazán bonyolultnak, bár a Seahawks esetében ezt kijelenteni egyértelműen nem lehet. Marshawn Lynch a franchise futó, nem kérdés. Beast Mode mögött már érdekes lehet a helyzet. A 2012-ben kiválasztott Robert Turbin a bíztató első éve után nem tudott előrébb lépni 2013-ban, az irányító megvédésében pedig sokat hibázott. Mondhatnánk, hogy ott van a tavaly meglepetésre a 2. körben draftolt Christine Michael, aki viszont meccset is alig kapott újonc idényében nemhogy labdát, okként pedig nála is az játszott, hogy a passz blokkolásban nem NFL szintű. C-Mike tisztán jobb képességű játékos, mint Turbin, robbanékonyabb, rettenetes nagy potenciállal, és volt egy éve, hogy a hiányzó tudást is magába szívja. Azt várom, hogy 2014-ben határozottan több játéklehetőséget kapjon Turbint megelőzve a depth chart-on. FB poszton Michael Robinson szabadügynök ismét, és mivel Derrick Coleman és a szintén tavaly draftolt Spencer Ware is ott van a rosteren, kétlem hogy visszaigazolnánk. Ware-t várom kezdőnek. Hogy ezen kívül milyen játékos mozgások lesznek, azt meg csak az Isten tudja. (lásd: Adam Muema esete és Szűcs Gergő írása.)

Tight End:

Zach Miller 7 milliót fog keresni 2014-ben, és a csapat fizetési sapka szituációját tekintve ez sok. Tehát inkább nem fog. Miller fontos a csapat számára, blokkolásban nagyon jó, és a kezei is megbízhatóak. De ahhoz, hogy maradhasson, bele kell mennie egy komolyabb fizetéscsökkentésbe. Én azt gondolom, hogy meg fognak egyezni, számokba nem mennék bele. 2. helyen ott van a tavaly draftolt Luke Willson, aki szolid újonc évet produkált, blokkolásban kell fejlődnie (sokat), de úgy gondolom van jövője a csapatnál. Aki még említést érdemel az Anthony McCoy, aki a 2013-as évet sérült listán töltötte. Mivel egyben szabadügynök is, minden bizonnyal olcsón újraigazolható lenne, de biztos tesztelni fogja a piacot (ami vélhetően nem lesz nagy iránta). De ha nálunk is köt ki, nem tudhatjuk hogy milyen formában. Ebben az esetben szerintem draftolhat a csapat egy projekt játékost a hátsó körökben, az én titkos favoritom Marcel Jensen lenne. A srác bivaly erős, és elkapásban is megbízható, magas célpont. Persze az is lehet, hogy Miller megy, abban az esetben szinte borítékolható egy korai körös TE draft.

Elkapók:

Ahogy az várható volt, Sidney Rice-tól megvált a csapat. Ennek nagyon egyszerű okai vannak: amellett, hogy cirka 7 millió dollár szabadult fel a fizetési sapkában ezzel a lépéssel, Rice nem tudott ismét egészséges maradni, és nem tudta azt a játékot hozni, amit a fizetése alapján egy első számú elkapótól várna az ember. Golden Tate szabad ügynök, aki bár nem játszott rosszul, nem tudta átvenni Rice szerepét pedig a lehetőség adott volt. Mindenesetre az látszik, hogy elég jól megértik egymást Wilsonnal, ráadásul kiváló punt returner, így ha hajlandó a csapat számára is megfelelő szerződést aláírni szerintem marad. 2013-ban a draftolatlan Doug Baldwin volt a leghasznosabb célpontja Wilsonnak, 3. kísérleteknél rendre őt kereste a labdával, Baldwin pedig megbízható célpontnak minősült. Ezen felül sokszor segített az irányítónak is mikor annak menekülnie kellett. Baldwin korlátolt jogú szabad ügynök lesz, minden bizonnyal kap egy 2. körös tendert, és remélhetőleg utána egy hosszú távú szerződést. Percy Harvin nagy fegyver lehet (lesz), csak maradjon egészséges. A döntőn láthattuk ismét mire képes, gondoljunk csak bele egy teljes szezonban mit tudna csinálni. Jermaine Kearse sokat fejlődött, remek mélységi elkapásokkal jelentkezett, neki helye van a rosteren. Aki viszont hiányzik, az egy magas, erős felépítésű elkapó, aki meg tudja nyerni a párharcokat a levegőben. Egy igazi end zone célpont. 2014 pedig a legjobb év, hogy ilyen need-je legyen egy csapatnak. Jobbnál jobb elkapók jelentkeztek az idei draftra, az egyiket be kell húzni, akár az első kör legvégén. Itt is van egy favoritom Brandon Coleman személyében. Ricardo Lockette nagyon hasznos tagja volt a speciális egységnek, ezzel lehet esélye idén is a rosteren találnia magát.

Támadófal:

Mostanában a legkényesebb kérdés, de biztos, hogy olyan nagy a gondunk itt, mint ahogy sokan vélik? Elvégre ezzel a statisztika alapján a liga végéhez tartozó egységgel lett 13-3-as mérlegünk, és nyertünk Super Bowl-t. Persze nem azt mondom, hogy nincs mit javítani, de nem is nevezném aggasztónak a helyzetet. 2013-ban akkor voltunk igazán bajban, mikor egyszerre volt sérült a két szélső tackle (Okung és Giacomini) és a center Max Unger. Az akkori McQuistan-Carpenter-Jeanpierre-Sweezy-Bowie kezdő ötöstől pedig nem lehetett elvárni értékelhető dolgokat, nem is nagyon láttunk. Ellenben ha a kezdők egészségesek, teljesen más képet mutat ez az egység. Nem a legjobbak, de egy jó közepes szintet tudnak hozni. Okung LT poszton a legjobb 10 környékén van. Unger Pro Bowler és jobb annál, mint amit 2013-ban láttunk tőle, sérülések nehezítették a dolgát. Sweezy még mindig egy másodéves, védő falemberből konvertált guard, még mindig fejlődik. Jobb oldalon Giacomini alulértékelt játékos, attól függetlenül, hogy nekem nem a kedvencem. Ugyanakkor ő szabad ügynök lesz, kérdés, hogy visszahozzuk-e a csapathoz, szerintem a megfelelő áron kellene.

A legnagyobb kérdés a baloldali guard szerepe, McQuistan már kifelé öregszik, Carpenter meg sehogy sem akar/tud a tőle elvárt(?) szinten játszani. Ezért sem lepne meg, ha az első választottunk a drafton Xavier Su’a-Filo lenne.

Vannak jó reményű fiatalok, Bowie a szezon vége felé guard-ban már egész jól mozgott, lehet ott is ragad. Alvin Bailey is remekül szállt be, bár ő is guard-ot játszott, bár igazi tackle felépítése van, egyelőre nem tudni, hogy mi lehet vele a terve Cable mesternek. Tehát fontossági sorrendben Giacomini visszaigazolása lenne az első, LG poszton új versenyző, majd a cserék minőségének a javítása.

Egyelőre eddig fogott a tollam, legközelebb a védelem és a speciális egység kerül terítékre. Hozzászólásaitokat ne tartsátok vissza, van miről beszélni.  🙂