Seahawks GIF csokor az uborkaszezonra

Íme a legjobb, legemlékezetesebb pillanatok pár másodpercben.

Az idei draft és a londoni meccsjegy vásárlás, utazás szervezés előtt mi más lehetne szórakoztatóbb, mint egy GIF válogatás kedvenc csapatunk játékosairól, szurkolóiról. Íme a legjobb, legemlékezetesebb pillanatok pár másodpercben. Lehetséges, hogy lassan tölt be az oldal, érdemes kivárni.

A cikk publikálása előtt megkérdeztük Pete Carroll edzőt, hogy jónak találja összeállításunkat?

via GIPHY

Aki megismeri a régi logót, az régóta velünk van.

via GIPHY

Régóta velünk vagy, akkor vágod ki a Matt Hasselbeck?

via GIPHY

Akkor nem kell bemutatni a Qwest Field CenturyLink Field hangulatát.

via GIPHY

Mintha magunkat látnánk egy-egy sikeres megmozdulás után.

via GIPHY

Néha azért így is éreztük magunkat.

via GIPHY

Sokszor…

via GIPHY

De rengetegszer szárnyaltunk mi is.

via GIPHY

Volt miért tapsolni.

via GIPHY

Ezt mi is nehezen hittük el.

via GIPHY

Ezt is…

via GIPHY

Ezeket a jeleneteket is…

via GIPHY

Ezt meg főleg…

via GIPHY

Ha rágót gyártanánk, lenne reklámarcunk.

via GIPHY

Nektek is hiányzik a szörnyeteg? Amíg volt Skittles nem állt meg.

via GIPHY

Volt, amit örömmel néztünk…

via GIPHY

És volt, ami kevésbé fog hiányozni…

via GIPHY

Kezd már sok lenni a GIF áradat?

via GIPHY

Abba is hagyjuk….

István helyszíni beszámolója a Giants meccsről

Ollári István sorai, képes-videós élménybeszámolója a hétvégi meccsről.

Van abban valami sorsszerű, hogy az első NFL meccs, amit élőben látok, egy Seahawks vendégszereplés New York-ban. 2012 januárjában az NFC döntő (Giants @ 49ers) volt az első meccs amit néztem a tv-ben, és mivel semlegesként nem tudom élvezni a közvetítést, a nászutunkon meg pár napot New York-ban töltöttünk, így egyértelmű volt a választás. (Két héttel ezután SB győzelem a Pats ellen, szóval kezdő szurkolóként remek volt a mérlegem.)

Egészen addig nem is nagyon ismertem az NFL-t, de a következő szezon elejére kicsit kiművelődtem. Ekkoriban tudtam meg hogy például Seattle-nek is van csapata.  Mivel zenebuzi vagyok, és a kedvenc bandáim nagy része ehhez a városhoz kötődik, hamar egyértelművé vált hogy a Giants csak egy futó kaland volt. 

Pont akkor lettem Seahawks szurkoló, amikor a Wilson-féle aranykor kezdődött, szóval sosem mosom le magamról hogy bandwagon-fan vagyok, ezzel együtt örülök hogy az Alice in chains vagy a Pearl Jam nem cleveland-i vagy chicago-i zenekarok. Mit csinálnék most egy Manziel mezzel?

Idén tavasszal úgy alakult hogy a következő 2-3 évet a munkám miatt a családommal együtt itt töltjük Amerikában, így reméltem hogy eljutok egy meccsre mihamarabb. Sajnos a seattle-i túra idén nem jön össze (Washington állam még innen, Connecticut-ból is baromi messze van, minden értelemben) ezért egyértelmű volt hogy október 22. lesz a nagy nap. Nem a CenturyLink Field, de egyrészt “legalább” a Seahawks, másrészt az a stadion, ahol (már majdnem négy éve, te jó ég!) az első a SB-t nyertük, szóval nem panaszkodhatok.

Hétközben, a Seahawks facebook oldalán, az egyik beharangozó alatt egy kommentben leírtam, hogy első élő NFL meccsemre megyek, és hogy milyen jó lenne összefutni más Hawks szurkolókkal. Rengeteg visszajelzés érkezett, de ami minden várakozásomat felülmúlta: meghívást kaptam egy tailgate-partyra egy sráctól, aki ugyan 11 éve bérletes a CenturyLink-en, de élete első idegenbeli meccsére repült NY-ba. A legjobb barátjával, aki idevalósi (és természetesen Giants fan) annak rendje és módja szerint órákkal a kezdőrúgás előtt megérkeztek a tipikus bazinagy pick-uppal, grill-felszereléssel, sörrel, csirkeszárnnyal, marhahúspogácsával. Sajnos a dugók miatt jókora késéssel érkeztem, szóval túl sok időnk nem maradt ismerkedni, ennek ellenére azt hiszem “this is the beginning of a beautiful friendship” 

A stadion környéki parkolók hangulata egészen elképesztő volt. Mindenütt családok, baráti társaságok sütnek, iszogatnak, dobálják a labdákat. A többség persze Giants mezben, de feltűntek Seahawks szurkolók is, sokszor egyazon társaságon belül, vegyesen, mindenféle összetűzés nélkül. Amíg keresgéltem az újdonsült “on-line” barátaimat, eléggé elveszettnek tűnhettem, nyakamban a kamerával, kezemben a sörökkel, meg is szólított egy nagyobb Giants mezes társaság egyik tagja (“Hé, Seahawk, eltévedtél?”) aztán mosolygott és rögtön segített. Bár a haverja mondta hogy tud egy rövidebb utat, és a stadionnal ellentétes irányba, a város felé kezdett irányítani 

Végül megtaláltam Joshua-t és Matt-et, illetve a napközben hozzájuk csapódott alkalmi ismerőseiket is. Nagyon kedvesek és érdeklődőek voltak, nem csak ők hanem az összes többi ember is, akivel a nap folyamán váltottam pár szót. Nagyon furcsa nekik hogy Európából is jönnek olyanok, akik nem csak ismerik a játékot, de egészen jól képben vannak és valóban szurkolói egyik vagy másik csapatnak. Külön meglepődtek azon hogy létezik magyar Seahawks szurkolói oldal a Facebook-on, ráadásul több mint 2000 követővel. Visszakérdeztek, hogy mi az oka annak, hogy Magyarországon pont ezt a csapatot szeretik ilyen sokan. Nem akartam elrontani a kedvüket, szóval nem említettem nekik a hazai Packers, Pats és Steelers közösséget 

A stadion és az egész körítés fantasztikus volt. Sejtettem hogy megadják a módját, de hogy ennyire… A kapukon kívül is hatalmas kijelzőkön mennek a hírek, felvezető “műsorok”, elemzések, visszatekintések régebbi meccsekre…stb. Folyamatosan megy a visszaszámlálás a kezdőrúgásig, hogy biztosan tudjuk, mennyi időt (és pénzt) költhetünk még el a rengeteg büfében. (Apropó pénz: még itteni viszonyokhoz képest is brutális árak vannak a stadionon belül. Ez is nagyban hozzájárul a parkolóban sütögetés hagyományához, ahol még hazai, boltban vásárolt holmikat fogyasztanak az emberek. 

Kellemes meglepetés volt, hogy bár a legfelső szektorok egyikében ültem, a lassításokon kívül nem volt szükségem arra hogy valamelyik (tényleg óriási!) kivetítőt kelljen néznem, mert magát a játékot még innen is normálisan lehetett követni. Hiába a távolság, valahogy mégis más 3D-ben.

Érdekes volt hogy a vendégcsapat összes 3rd down-ja előtt a hangosbemondó (meg az összes villogó kijelző, kivetítő, meg minden ami csak létezik) hergelte a közönséget az őrjöngésre. Ezzel együtt egy kicsit csalódás volt a new york-iak hangereje. Persze (ahogy másnap egy itteni kolléga fogalmazott) semmi okuk nincs megőrülni, tekintve a mutatott játékot. Ezzel nem tudtam vitatkozni, mert valóban, amikor ők szereztek TD-t, illetve amíg szorosabb volt az állás addig néha azért mutattak életjeleket.

Jót röhögtem, mikor Manning elejtett (és talán Clark által visszaszerzett?) labdájánál egy mögöttem ülő, kb. 10 éves, pont az ő mezét viselő kissrác elkezdte mondogatni, hogy “That is Eli, that is Eli…”. Gondoltam magamban, kicsit több tisztelettel is lehetne, hiszen még javában pelenkázták, mikor ez az Eli már Super Bowl-t nyert.

A negyedik negyedben aztán egyre határozottabban kezdtek hazaszállingózni a kékmezes nézők. Az utolsó 3-4 percben kb. kiürült a Metlife, csak “mi” maradtunk, és ekkortájt lehetett igazán hallani, ahogy zúg a SEA – HAWKS !!! Hátborzongató volt, ahogy a néhány ezer 12th Man teleordítja a majdnem üres stadiont. Belegondolni is durva, mit művelhetnek ezek otthon!

Tartozom egy beismerő vallomással is: az első félidei reménytelen játékunk miattam történt. Minden olyan play-ünket megpróbáltam levideózni, ami nagyjából a Giants 30 yardos vonalán belül volt, hogy elkaphassak egy TD-t. Semmi eredmény. Az első, amit NEM videóztam, Baldwin hatpontosa volt. Ebből tanultam, és onnantól jó ideig maximum fényképeztem. Slusszpoén, hogy azért Graham TD-je csak meglett videón. Addigra már feloldódott az átok. 

Hogy hazafelé, kocsival, több mint két óra kellett a nagyjából 50 km megtételéhez…egy ilyen nap végén nem is tudott (annyira) felidegesíteni. 

Magyarország kedvenc NFL-csapata szavazás – elődöntő

Csapatunk bejutott a legnépszerűbb négyesbe, a Green Bay, Pittsburgh és Dallas trió mellé, míg a toronymagas esélyesnek kikiáltott New England búcsúzott a Trash Talk játékában, ahol a hazai főkedvenc NFL csapat megtalálása a cél. Most a Cowboyson át vezet az út a döntőbe. Ne késlekedjetek, kattintásra föl! GoHawks!

Seahawks menetrend 2017

Az előző szezont csoportelsőként, 10-5-1-es mérleggel zártuk, a jövő évi ellenfeleink közül csak négy csapat – az Atlanta, a Dallas, a Giants és a Green Bay – zárt jobb mérleggel. Íme a teljes meccslista a 2017-es idényre.

Hazai mérkőzések

  • Arizona (7-8-1)
  • LA Rams (4-12)
  • San Francisco (2-14)
  • Philadelphia (7-9)
  • Washington (8-7-1)
  • Houston (9-7)
  • Indianapolis (8-8)
  • Atlanta (11-5)

Idegenbeli mérkőzések

  • Arizona (7-8-1)
  • LA Rams (4-12)
  • San Francisco (2-14)
  • Dallas (13-3)
  • NY Giants (11-5)
  • Jacksonville (3-13)
  • Tennessee (9-7)
  • Green Bay (10-6)

A másik 9

Ha nem állunk neki megint csereberélni, kilenc újonccal erősíthetünk a holnap kezdődő játékosbörzén. A tavalyi, inkább kudarcos próbálkozás mintájára ezúttal is megnézzük, a jelenlegi keretből kitől lehet kiugró teljesítményt remélni szeptembertől.

Ha nem állunk neki megint csereberélni, kilenc újonccal erősíthetünk a holnap kezdődő játékosbörzén. A tavalyi, inkább kudarcos próbálkozás mintájára ezúttal is megnézzük, a jelenlegi keretből kitől lehet kiugró teljesítményt remélni szeptembertől.

Doug Baldwin

Senkinek nem dobáltak jobb irányítómutatóval 2015-ben, egyetlen játékos sem szerzett nála több touchdownt sem a liga legutóbbi idényében, sem a Seahawks történetében egy szezon alatt. Baldwin lépett előre a legnagyobbat a csapatban, ligaelit elkapóvá, valódi vezéregyéniséggé nőtte ki magát. 2016 tétje Wilson kedvenc célpontja számára az, hogy ez a teljesítmény tartható, tovább fokozható-e. A visszaigazolt Kearse és a látványosan berobbant Lockett társaságában otthonos, de kellőképpen kompetitív közegben dolgozhat jövőre is. A jelenlegi szerződése azonban csak 2017 elejéig él, ezért többen alapos okkal valószínűsítik, hogy a csapatvezetés már az április végi draft után leül vele a hosszabb tartózkodás pénzügyi feltételeiről tárgyalni. Különösen mert első számúsága dacára a dolgok mai állása szerint csak a második legtöbbet kereső WR a csapatnál a frissen aláírt Kearse mögött.

Frank Clark

Az egy éve elsőként húzott defensive end bemutatkozó szezonja inkább csendesnek volt mondható, a vártnál talán kevesebb lehetőséget kapott. De ha több szerephez jut, az nfl.com napokban felülvizsgált draftsorrendje alapján top10-es picket érő Lockett berobbanása akkor is elterelhette volna róla a figyelmet. Mivel az elmúlt időszakban sokat fogyott, egyes spekulációk szerint Irvin feladatkörét örökölhetné meg. Valószínűbbnek tűnik azonban, hogy eredeti posztján maradva, mondjuk a mentorának szegődni kész Clemonsszal párban az Avril-Bennett duót tehermentesítheti. Képzeljük magunkat annak a jobb sorsra érdemes irányítónak a helyébe, akit egy driveban felváltva szorít harapófogóba egyszer ez, aztán amaz a – szokásosnál kipihentebb – kettős. Nem, ha jót akarunk magunknak, inkább mégse képzeljük…

Mark Glowinski

A tavaly negyedik körben draftolt guard első évében nyolc meccsen kapott lehetőséget csereként. Sweezy sérülése miatt az alapszakasz zárófordulójában aztán végre kezdőként is pályára léphetett, és meggyőző teljesítményt nyújtott. Nyilván nem egyedül az ő érdeme, de akkor 36-6-ra vertük az Arizonát, Christine Michael profi pályafutása első 100 yard feletti mérkőzését produkálta, a hatpontosainkat meg Kearse mellett egzotikus nevek hozták össze: Brown, Coffman és Tukuafu. A támadófal a csapat leggyengébb egysége, amelyből az elmúlt hetekben Bailey, Okung és Sweezy is eligazolt, az újonnan érkezett szabadügynököknek pedig még bőven van bizonyítanivalójuk. Glowinskival így mindenki biztos kezdőként számol, ezért sem lenne baj, ha a januári bemutatkozáskor hozott formát vinné tovább, és egy legalább stabil közepes fal alapemberévé nőné ki magát.

Paul Richardson

A 2014-ben elsőként draftolt Seahawk profi karrierje szolidan, de ígéretesen indult, aztán két egymást követő játékban gyűjtött be a szezonját lezáró sérülést. Újoncévében a Panthers elleni főcsoport-elődöntőben maradt a földön. Tavaly novemberben térhetett csak vissza az Arizona ellen, első, 40 yardos elkapása az idényben utolsónak is bizonyult. A 24 éves WR ezúttal gyorsabban állt talpra, már teljesen egészségesen készül a többiekkel a folytatásra. Minden bizonnyal sorsdöntő időszak elé néz, mert a Seahawks elkapók mezőnye meglepően telítetté vált 2015-ben. A legutóbb a liga élvonalába sorolható klasszisteljesítményt nyújtó Baldwin mellett a frissen újraigazolt, kulcsjátékokban mindig éles Kearse és a 2015-ös játékosbörze egyik legnagyobb stealje, Lockett adja a betonbiztos első hármast. Rajtuk kívül Richardsont nem számítva a jelenlegi rosteren további hét (7!) fiatal elkapó lesi az alkalmat a kitörésre. Ahogy az sem zárható ki, hogy a következő hónapokban, akár draftolatlanul is, újabb éhesek érkezzenek a kibővített keretbe. A 10-esnek tehát most kell bizonyítania, hogy utolsó egyetemi évében (83 elkapás, 1343 yard, 10 TD) nem véletlenül jött ki jól neki a lépés.

A túloldali corner

Richard Shermannel egy leendő Hall of Famer őrzi a pálya egyik oldalát, az irányítók azzal se nagyon fárasztják magukat, hogy felé nézzenek. A szemközti posztra azonban még nincs kiforrott megoldás, mi sem mutatja ezt jobban annál, hogy minden kiáltó ellenérv dacára tartósan esélyt adtunk a próbálkozásra a yardmágnes Carry Williamsnek.

A csapatvezetés nyilvánvalóvá tette, hogy a választ elsősorban a jelenlegi keretben keresi. A többszörös horrorsérülésből felépült Lane újbóli röghöz kötésének azóta sem szűntek meg örülni. Shead is aláírt, a safetyként is bevethető játékos tehát szintén Seahawk marad. A kibővített rosteren további hét CB reméli, hogy a legendásan erős seattle-i defensive back felzárkóztatás Legion of Boom-kompatibilis rémálmot farag belőle. És ki tudja, mennyi újonc kap lehetőséget Carrolléktól.

2013-ban 28 interceptionnel vertünk tönkre a teljes ligát, tavaly és tavalyelőtt azonban már csak a középmezőnyre elegendő teljesítményre futotta e téren. Ha a 25-öséhez (vagy a 29-eséhez) hasonló pár ragadós kesztyűt sikerülne valahonnan előtalálni, a mindenkori ellenfelek irányítói csupán egyetlen irányba nézegethetnének, magasra fel, a felhők fölé…

A franchise futó, akit nem Marshawn Lynchnek hívnak

Thomas Rawls első évében beugróként a liga legjobb yardátlagát futotta. Ha nem sérül le, simán lehetett volna belőle az év újonca is. A legutóbbi hírek szerint a szeptemberben induló alapszakasz első percétől hadra fogható lesz. Lynch felkent utóda Beast Mode visszavonulásával egy teljes szezonon át bizonyíthatja, hogy bemutatkozásával nem pusztán a viszonylag alacsony esetszám miatt kápráztatta el a rajongókat. Ha második idényében tartósabban is képes lesz hasonlóan megggyőző teljesítményt letenni az asztalra, azzal újabb szintre emelheti a Seahawks szárnyat bontogató támadójátékát.

A sorban mögötte a tavaly év végén valamelyest magára találó Christine Michael keresheti az alkalmat a kezdeti elvárásoknak való megfelelésre. A hivatalos rosteren kettejükön kívül csak a keveset tapasztalt Cameron Marshallt tüntetik fel futóként. Ehhez képest Giavanni Ruffin a twitteren hálálkodik a lehetőségért (https://twitter.com/Giavanni_Ruffin/status/722176141377703936). A korábbi East Carolina running back 2011 óra próbálja beverekedni magát a ligába, motivációs videóinak köszönhetően sok lelkes követője van. Idén 28 éves, úgyhogy leginkább egy Nate Boyeréhez hasonló, a közös edzőtáborozáson túl aligha terjedő karrier néz ki neki a csapatnál. Fullbackünk viszont egy darab sincs, Coleman autóbalesetes ügye miatt Tukuafu visszahívása valamelyest valószínűbb. Ahogy az is, hogy akár draftról, akár draftolatlanul kerítünk még futókat, ha nem éppen egy jobb nevű, jókezű veteránt kínálunk meg a gyűrű ígéretével.

Garry Gilliam

A Haitin iskolát építő Lynch visszavonulásával a Seahawks legértékesebb játékosa most már kétségkívül utcahosszal Russell Wilson. Ehhez képest is döbbenetes, hogy a csapat kevesebbet költ a teljes támadófalra, mint mások az OL egyetlen közepes képességű játékosára. A holtszezon érdemi erősítést nem hozott, Okung, Sweezy és Bailey ment, Sowell és Webb jött. A dratfról persze akár két-három, azonnal bevethető fiatal tehetség is érkezhet, de a nyilatkozatokból kitűnik, hogy Carrollék mindenképpen több szerepet szánnak Garry Gilliamnek.

A korábbi tight end bal oldali tackleként koptatta a kispadot, közben Jon Ryan elkapójaként alapozta meg a feledhetetlen fordítást két éve a Green Bay elleni főcsoportdöntőben. Az elmúlt szezon előtt lett állandó kezdő a fal túloldalán a jobbszélen visszavonhatatlanul megbukott Britt helyén. A csapategység általános feljavulásával a tavalyi alapszakasz második felére Gilliam is egyre bíztatóbb formát mutatott, különösen futásblokkolásban. Okung távozásával eredeti posztjára térhet vissza, ha nem jön szembe egy rátermettebbnek bizonyuló újonc. Az elejére visszakanyarodva: Russell Wilson legfontosabb védjegye, hogy több sackközeli helyzetből megmenekülve ér el jelentős előrehaladást egy-egy már halottnak tűnő playben. A védelmére rendelt “drága kedves válasz” idén igazán megadhatná neki az esélyt, hogy legalább gyorsan elengedett, lézerpontos passzokkal demonstrálhassa, zsebirányítónak is van olyan jó, mint bárki más.

A kezdő tight end

Amilyen meggyőző hatékonysággal választ fiatalokat a támadóoldali készségposztokra a csapatvezetés (akár draftról Russell Wilsontól Tyler Lockettig, akár draftolatlanul Doug Baldwintól Thomas Rawlsig), olyan kevéssé válnak be – az egy Marshawn Lynch kivételével – a másutt már nevet szerzett játékosok. Sidney Rice, Zach Miller és Percy Harvin sem futotta ki a korábban mutatott formát Seattleben: részben egészségügyi okokból, részben mert nem találták a helyüket a rendszerben.

Jimmy Graham tavaly összeszedett súlyos sérülése miatt mintha ebbe a sorba tartozna inkább, de nem látunk okot, amiért máris le kellene írnunk az elképesztő fizikai adottságokkal rendelkező, háromszoros Pro Bowler tight endet. Tavaly 11 meccsen szedett össze 605 yardot, ez a Seahawks történetének negyedik legjobb mutatója egy szezon alatt TE poszton. A felépülése jó ütemben halad, de erősen kérdéses, képes lehet-e valaha utólérni korábbi önmagát. Ehhez nem elég maradandó nyom nélkül gyógyulnia, mindenképpen az is kell majd hozzá, hogy a saintses időkhöz hasonló félelmetes, ellenállhatatlan fegyverré váljon a vörös zónában.

Mögötte a saját nevelésű Luke “LUUUUUUUUKE” Willson és az újabb évre marasztalt Cooper Helfet készülhet az idényben több feladatra. A rosteren jelenleg Ronnie Shields és a fullbackként érkezett Brandon Cottom szerepel még. Tavaly rajtuk kívül Anthony McCoy és Chase Coffman töltött több-kevesebb időt a csapattal, ők jelenleg szabadügynökök. Mivel új emberek kipróbálása is könnyen elképzelhető, a mélységgel biztosan nem lesz gond. A valódi kérdés az, hogy egy rendkívüli tehetség vagy egy többnyire megbízható iparos lesz a Seahawks kezdő tight endje 2016 után.

Kam Chancellor

A strong safety az idióta és teljesen felesleges holdoutolás után nem nagyon találta a góllövőcipőt. Két zseniálisat villant korszakos játékosok ellen (Calvin Johnson és Adrian Peterson aranyat érő szerelésével), de egyébként csendes éve volt, eltűnt a mezőnyben. Az ellenfelek tight endjei különösebb megerőltetés nélkül haladtak előre a célterületig. Csak 11 meccsre öltözött be, de nem ezért nem volt a legutóbbihoz hasonlóan gyenge éve tackleszámban a csereként végigjátszott újoncidénye óta. Hiányzott belőle a dög, hiányoztak a fegyelmező, kemény ütközések, tőle szokatlanul nem kergette rettegésbe az ellenfél támadóit.

Most tavasszal időben felvette a munkát, bár egyes újságírók még mindig elszántan lebegtetik egy trade lehetőségét. A következő napokban érdemes lesz azt is figyelni, hogy húzunk-e a posztján játszó fiatalt. A jelenlegi szerződése még 2017-re is szól, de az eddigi 5-6 millióhoz képest jövőre már több mint 8 millióba kerülhet a csapatnak. Nem ártana tehát idén pályán és öltözőben is valódi vezéri érdemeket mutatnia.

Ebből a tíz okból lesz történelmi a Seahawks 2015-ös idénye

Összegyűjtöttünk 10+1 adatot, remélt eredményt, amitől az idei szezon olyan lehet a csapat és meghatározó játékosai számára, amilyen sosem volt még korábban.

1. Átbillenő örökmérleg

Az 1976 óta a profi ligában küzdő Seattle Seahawks összesített alapszakasz győzelem-vereség mérlege még sosem volt pozitív. Az elmúlt három évben -26-ról -2-re sikerült ledolgozni ezt a mutatót, most 305-307-tel állunk. Talán nem vall túlzott elbizakodottságra, ha azt reméljük, hogy akár már az első néhány fordulóban 0.500 fölé verekedhetjük magunkat. Ehhez éppen hárommal több W kell, mint amennyi L sikeredik. Ha valami rendkívül súlyos katasztrófa nem történik, a korszakhatárt jelentő mérföldkőig az előttünk álló szezonban garantáltan elérünk.

2. Zsinórban negyedszer nyerni a rájátszásban

A Seahawksnak még sosem jött össze legalább egy playoff-győzelem négy egymást követő évben. A csapat 2003 és 2007 között öt idényben is túlélte az alapszakaszt, de az első két próbálkozásnál már a wild card körben elbukott. Jó lenne ebben is túllépnünk az árnyékunkat.

3. Harmadszor a főcsoport élén

Még soha, egyetlen csapatnak sem sikerült egymás utáni szezonokban kettőnél többször a nemzeti főcsoport legjobbjának bizonyulnia. Az NFC-rekordot az év elején már beállítottuk, a következő feladat túlszárnyalni azt.

4. Primetime!

A franchise egész történetében nem játszott a csapat egyetlen szezon alatt öt főműsoridős meccset. Idén ez összejön, a Packers, Lions és Ravens elleni derbiken túl a San Franciscó-i vendégszereplés és a hazai Arizona is a kitüntetett műsorsávban megy le. E körülmény egy mélyen sportszakmai szempontból biztosan okot ad a derűlátásra: a Pete Carroll-érában 13-1-es győzelmi mutatóval állunk a primetime meccseken.

5. Minden irányítók legeredményesebbike

Egyetlen irányító sem nyert annyi meccset karrierje első három alapszakaszában, mint a 36 győzelmet produkáló Russell Carrington Wilson. Az első négy szezont vizsgálva jelenleg Joe Flacco áll az élen, aki 44 winnel büszkélkedhet. Wilson tehát jócskán lőtávolon belül van: ha nekiállunk hengerelni, akár már az idény közepére beállítja a jelenlegi rekordot. Persze nem árt hátrafelé is figyelnie, Andrew Luck lemaradása mindössze három győzelem…

6. 10000 yard először…

Russell Wilson jelenleg 181. a karrierjük során legtöbbet passzoló irányítók listáján 9950 yarddal. Az előtte álló Mark Malone már 10175 yardot dobált össze a nyolcvanas években, döntő részben a Pittsburghnél. Ha nagy baj nem történik, az irányítónk a szezon első meccsén eléri a fontos mérföldkőnek számító 10000 yardot. Többen arra számítanak, hogy a holtidényben derekasan megerősített fegyverzete idén 4000 yardon is túl repítheti Wilsont, ami profiként először esne meg vele.

7. …10000 yard másodszor

Marshawn Lynch 8695 futott yardnál tart, a hiányzó 1305 yardnál éppen eggyel cipelte többet a labdát a 2014-es alapszakaszban. A szörnyeteg az ötszámjegyűvé váló teljesítménnyel a liga running back örökrangsorának harmincas élmezőnyébe taposhatja be magát (most a 35.). Beast Mode a szezon kétharmada környékén megelőzhet két seattle-i dobogóst, ha az eddig Seahawks-mezben futott 5930 yardot nagyjából nyolcszázzal megfejeli. (Chris Warren és Curt Warner kicsivel 6700 feletti mutatóval második és harmadik.) A legendás Shaun Alexander (9429 yard kék-zöld-szürkében) lekörözéséhez azért még kéne néhány erős idény. Az azonban könnyen megtörténhet, hogy Lynch már november táján minden idők második legtöbb yardot termelő futója lesz Seattle-ben.

8. A szenzációs hármas

Jimmy Graham, Marshawn Lynch és Russell Wilson összesen 33 touchdownt szerzett az elmúlt szezonban (utóbbinak természetesen csak a futott hatpontosaival számolva). Hét (7!!!) olyan csapat volt a ligában, amelynek ennél kevesebb sikerült a 2014-es idényben (Cardinals, Browns, Buccaneers, Raiders, Titans, Jaguars, Jets). További kettő pedig pont ugyanannyit hozott össze, mint az említett urak (49ers, Redskins). Sőt: 2012 óta minden idényben volt több olyan csapat is, amely TD-ben nem tudta felülmúlni a fantasztikus triót. (2013-ban a Bucs, a Raiders, a Jets és a Jags, 2012-ben a Cards és a Chiefs nem tudta meghaladni összesített teljesítményüket.) Sőtsőt, 2011 óta Grahamnek és Lynchnek Wilson pontszerző futásai nélkül is minden évben sikerült ez a bravúr. Sőtsőtsőt, és akkor még egyetlen szót sem ejtettünk az elkapókról, köztük egy bizonyos Tyler Lockettről…

9. Hauschka a legnagyobb király

A kicker a következő szezon végére a Seattle Seahawks valaha volt harmadik legeredményesebb pontgyárosa lehet. A rúgó jelenleg 504 ponttal hatodik az örökrangsorban. Mivel az elmúlt négy szezonban mindig magabiztosan 100 pont fölött teljesített, az extrapont szabályok változása ellenére is megelőzheti a 608 ponttal most bronzérmes Steve Largentet. A franchise legtöbb pontot gyűjtő játékosa is kicker, a nyolcvanas években 810 pontot rúgó Norm Johnson. A dobogó második fokán Shaun Alexander áll 672 ponttal. Adam Vinatieri két profi évtized és több mint 2100 pont után, 42 évesen újabb szezonjára készül a Coltsnál. A 29 esztendős Hauschka egy viszonylag olcsó poszton játszva tehát könnyen (akár három éven belül) a Seahawks all-time rekordere lehet, ha marad és testi épséggel is bírja.

10. Ryan, a helyi puntbajnok

Jon Ryan a jelenlegi állás szerint a második legtöbb yardot (24120) rugdosta össze puntból a Seahawksnál a 90-es években küzdő Rick Tuten után. 44.7-es átlagával számolva 3-4 próbálkozásból ledolgozza a 146 yardos lemaradást, így már az első fordulóban rekorderré válhat. A leghosszabb punt már most az övé a csapatnál, 2011-ben a 49ers ellen rúgott 77 yardot.

+1

A Seattle Seahawks Hungary Facebook-oldalát most 867-en követitek. Az eddigi átlagos gyarapodással számolva úgy fél éven belül csatlakozhatunk a magyar szurkolói csoportok két négyszámjegyű gigászához (Patriots.hu és Green Bay Packers Hungary). Persze azt sem vesszük zokon, ha egy kicsit segítetek felpörgetni a felzárkózást…

 

Wilson és a győzelmi rekordok

Unásig ismert, de attól még örömteli tény, hogy egyetlen irányító sem nyert annyi meccset karrierje első három alapszakaszában, mint a 36 győzelmet produkáló Russell Carrington Wilson. Megnéztük, milyen teljesítményt kell nyújtania idén és a későbbiekben, hogy a bravúros mutató hosszabb távon is igaz legyen.

Az első négy szezont vizsgálva jelenleg Joe Flacco áll az élen, aki 44 győzelemmel büszkélkedhet, Wilson tehát itt jócskán lőtávolon belül van: ha nekiállunk hengerelni, …akár már az idény közepére beállítja a jelenlegi rekordot. smile hangulatjel A wilsoni eredményességet meggyőzően igazoló adat, hogy három lejátszott szezonnal hetedik legjobb tud lenni a négyidényes mezőnyben is. A továbbiakban e logika alapján vesszük sorra a tizedik alapszakaszig a mostani éllovasokat, győzelmeik felülmúlandó számát és Russ helyét a sorban az eddig mutatottak alapján.

5 alapszakasz – Matt Ryan – 56W – RW most a 21. 6 alapszakasz – Joe Flacco – 62W – RW most az 50. 7 alapszakasz – Joe Flacco – 72W – RW most a 75. 8 alapszakasz – Tom Brady – 86W – RW most a 94. 9 alapszakasz – Peyton Manning – 92W – RW most a 106. 10 alapszakasz – Peyton Manning – 105W – RW most a 117. (A PFR adatbázisában 26 szezonig lehet keresni, Wilson ebben az összevetésben is csak a 137. helyig csúszik vissza három idénnyel a háta mögött.)

Ha Manning évtizedes rekordja a cél, az irányítónknak elég a következő hét szezonban átlagosan kevesebb mint 10 (9,8) meccset nyernie. A kimagasló kezdet tehát egy történelmi pályafutás ígéretét hordozza, ha nem törik össze, Wilson évről-évre újabb rekordot dönthet. Persze nem árt hátrafelé is figyelnie, Andrew Luck lemaradása mindössze három győzelem…

A másik 11

A Seattle Seahawks 11 választási joggal élhet a két hét múlva esedékes drafton. Még az újoncok beérkezése előtt sorra veszünk 11 játékost a jelenlegi rosterről (http://www.seahawks.com/team/roster), akiktől sokat, vagy legalább az eddigieknél többet várunk a következő szezonban.

Justin Britt

A tavaly második körben draftolt tackle már újoncévében az offense legtöbbet foglalkoztatott játékosa lett. Egyetlenként töltött minden egyes snapet a pályán, és a 1057 játékkal egyedüliként került be a liga TOP50-jébe is. Azt azonban korai lenne kijelenteni, hogy megszolgálta volna a megelőlegezett bizalmat, sokat kell még tennie azért, hogy a korábbi második köröseinkkel (Unger, Tate, Wagner stb.) egy sorban említhessük.  Pedig itt az ideje az előrelépésnek: a holtszezonban az amúgy sem túl acélos O-fal mostanáig csak gyengült.

B.J. Daniels

Tarvaris Jacksont marasztalnánk ugyan, de új szerződésről még nem tudni. Ha a érmefeldobások kiváló specialistája távozik, nem lesz veterán csere Russell Wilson mögött. De B.J. Daniels nem csak ebben az esetben, irányító poszton kaphat több feladatot, a csapat elkapóként és Richardson sérülése, Walters távozása után visszahordóként is számol vele.

Jimmy Graham

– tette hozzá Nyilvánvaló Kapitány. (Részletesebben ld. itt: http://www.seahawks.hu/az-ot-legfontosabb-tortenes-a-holtszezonban/)

Jordan Hill

A defensive tackle számára már a legutóbbi szezon meghozhatta volna az áttörést, ha előbb egy térdficam nem sújtja, hogy aztán egy vádlisérülés végleg a pálya szélére kényszerítse. Pedig épp kezdett megtáltosodni: hat meccs alatt hozott 5.5 sacket, a Rams ellen bemutatott interception pedig egy szikárabb testfelépítésű védőnek is dicséretére vált volna, olyan légies könnyedséggel nyalábolta fel a földnek tartó labdát. Mostanra már teljesen felépült, joggal bízhatunk benne, hogy ősztől ott folytatja, ahol abbahagyta.

Patrick Lewis

Unger átmeneti távollétében négy győztes meccsen volt kezdő, egyebek mellett az Arizona ellenieken is, amelyek közül a második a franchise rekord 596 támadó yardot hozta. Harmadik profi évébe lépve jelenleg (a kettő közül) a tapasztaltabb center a rosteren. Egyes vélemények szerint akár hosszú távú megoldást is jelenthet a csapat számára, ehhez azonban még kapaszkodnia kell. Különösen mert a draftról is jöhet megfelelő center, a legtöbbet talán Hroniss Grassut emlegetik Unger lehetséges utódjaként.

Chris Matthews

Ha a napokban még egy évre leigazolt Lockette csak egy kicsit gyorsabb Butlernél, könnyen lehet, hogy minden egyéb körülírás helyett itt elég lenne annyi definíció: Superbowl MVP. Pedig a nagydöntőn elkapott 109 yard és 1 TD csak azért nem jött egészen a semmiből, mert az eggyel korábbi meccsen,  a Green Bay ellen Matthews gyűjtötte be az onside kicket. A következő szezon elejének egyik nagy kérdése lehet, hogy csak a meglepetés ereje repítette váratlan magaslatokba az elkapót, vagy tartósan komoly kihívója lehet Baldwinnak és Kearse-nek.

Anthony McCoy

A 2010-ben hatodik körben draftolt tight end legjobban sikerült éve a 2012-es volt, akkor 18 elkapásból 291 yardot és 3 TD-t írtak a neve mellé.  Az elmúlt két szezonban sérülés miatt egyetlen percet sem játszott, idén Willsonnal és Helfettel versenyezhet a második számú TE-posztért. Mivel elképzelhető, hogy sok snapnek két tight enddel futunk neki, több alkalma is lehet, hogy bizonyítson.

Kevin Norwood

Britt és Richardson után a harmadik legtöbbet játszó szerzemény a tavalyi draftról. Amikor lehetőséget kapott, ígéretesebbnek tűnt annál, amit a számai mutatnak: 9 meccsen 9 elkapásból 102 yardot produkált.  Ha draftról jön WR-erősítés és Richardson is talpra áll, nagy tülekedés lehet a poszton, de nem reménytelen, hogy még így is helyt tud majd állni.

Robert Turbin

A 12. ember évek óta várja, hogy valamelyik futónk kilépjen végre a cukorkazabáló szörnyeteg árnyékából, hogy előbb kihívója, majd – remélhetőleg minél később – méltó utódja legyen.  Egyelőre azonban nem sikerült az áttörés, a ligaelső futójátékunkhoz többet tesz hozzá Wilson, mint bármelyik csere-RB.  Turbin komolyabb esélyei mellett szól a pályán mutatott jobb teljesítmény, hogy ő is a legendás 2012-es draftról érkezett, és hogy nagy a személyes összhang az irányítóval (pl. állandó szobatársak, ha a csapat utazik). Persze lehet, hogy mindez mindegy, ha egy jó kis feltradeléssel elhozzuk a draftról a Lynch-klón Todd Gurley-t.

Cary Williams

Sherman statisztikai hibahatáron belüli eltéréssel lezárja az egyik oldalt, a szinten NFL-éllovas védelem gyenge pontjának a pálya túlfele bizonyult. A Maxwell eligazolása és Lane szinte összes végtagjának törése-szakadása miatt kialakult vészes szakemberhiányt a szabadügynök-piacról próbálta enyhíteni a csapat. A nagyobb névnek számító Cary Williams a Baltimore-ral 2012-ben bajnok volt, az elmúlt két szezonban Philadelphiában szolgált. Jó hír, hogy ugyan betöltötte a harmincat, a legutóbbi három idényben nem hagyott ki egyetlen meccset sem. Biztosan nem könnyű tartani a lépést az LOB-vel, hátha neki (vagy Will Blackmonnak) sikerül.

Kevin Williams

John Schneider egy idényzáró interjúban azt mondta, leginkább a csapat 34 esztendős, az SB-győzelmet még nélkülöző korelnöke miatt sajnálja, hogy elbuktuk az utolsó meccset. Egészen biztosak lehetünk benne, hogy ha marad, rajta nem fog múlni az a gyűrű.

(Vasárnap este jön A hét játéka itt a blogon!)

 

Az ablakról, a falról és a pénzről

Mennyit ér Russell Wilson? Búcsút inthetünk-e a bajnoki álmoknak, ha többet keres majd?

A szörnyeteg újraháziasítása után a holtszezon legfontosabb talánya az maradt, hogy már most kap-e új szerződést az irányítónk, és ha igen, mekkorát. A jól értesültek csillagászati összegekről vélnek tudni, amelyek a liga legjobban fizetett játékosává tehetik Wilsont. És nem kell soká kutakodni olyan statisztikai adatokért, amelyek azt igazolják, hogy ezt akár meg is érdemelheti. A legfontosabb mutató: nemcsak a jelenlegi mezőnyben, hanem a Superbowl-érában nem volt olyan irányító, aki több győztes meccset produkált volna az első három évében (RW 36-tal toronymagas első, a Luck-Marino-Matt Ryan trió 33-mal hozza a megosztott ezüstöt). Az örök kétkedők szerint mindez messze nem Wilson képességeinek köszönhető, a brutálisan erős védelem és a brutálisan erős futójáték egy nála közepesebb QB-ból is királyt csinált volna. A mellette érvelők szerint azonban az átjáróház támadófal és a legnagyobb jóindulattal is csak átlagos elkapók ellenére képes csodára minden áldott vasárnap.

A legutóbbi rájátszás statisztikái Wilson jelentős hozzáadott értékéről tanúskodnak. Tizenhét 20 yard feletti és három 40 yardnál nagyobb passzával mindenki mást felülmúlt a playoffban (20+: Brady 11, Luck 9, 40+: Romo 2, többiek legfeljebb 1). A sikerült átadásonkénti átlagával egyedüli irányítóként haladta meg a 10 yardot (10,1), csak a tökéletes passer ratinget teljesítő Julian Edelman és Jon Ryan nyújtott nála jobbat egy-egy kísérletéből.

B_b9RmwWIAAZffe

Ugyanakkor mindannyian emlékszünk a főcsoportdöntős „remeklésre”, és általánosságban is igaz, hogy a Seahawks-drukker alapélménye a támadósor akár több negyeden, egész félidőkön át is elhúzódó, folyamatos 3&outokba zuhanása.

O-fal! O-fal! drága kedves válasz!

Azért az irányító élete se könnyű, a PFF számai (https://www.profootballfocus.com/blog/2015/03/30/sig-stats-accuracy-under-pressure/) szerint a nyomás alatt legpontosabban dobó tíz irányító közül éppen ő kényszerül a legtöbbször menekülni, szinte minden második próbálkozásnál (46 százalékban). A többieknél (RG3 kivételével, akit viszont közel kétszer nagyobb gyakorisággal sackelnek) 27-39 százalék között mozog ez a mutató. Igaza lehet tehát azoknak, akik szerint a támadófal nem védi meg eléggé az irányítót. Ezért különösen aggasztó, hogy épp az e fronton legbiztosabb pontnak számító Ungert engedtük el elsőként, és a pótlásáról nincs hír, sőt, a tavalyi rosterről még megmaradt Schilling visszavonulását pedzegetik. Egyre valószínűbb tehát, hogy a centerkérdést draftról oldhatjuk meg, de az OL megerősítése általában is elsődleges feladat lesz április végén.

Eddig oké, de mi van az ablakkal?

Az angolszász sportnyelv championship window alatt azt az időszakot érti, amíg egy-egy csapatnak – elsősorban játékosállománya alapján – valós esélye van bajnokságot nyerni. A jelenlegi tárgyunk szempontjából ez azért érdekes, mert egyes olvasatok szerint Wilson biztosra vehető és nagyságrendekben mérhető fizetésemelése bezárhatja ezt az ablakot. Azt senki nem vitathatja, hogy a nyílászáró a legutóbbi két évben inkább nyílt, mint zárult. 2014 februárjában a Denver lemosásával sarkig tártuk, és idén is csak az utolsó előtti pillanatban vágta be előttünk a Butler nevű huzat. Azt viszont már többen mondják, hogy az aranykornak vége, ha Wilson rekordösszeget tesz zsebre. Az ő olvasatuk szerint a Seahawks legfontosabb versenyelőnye az elmúlt időszakban éppen az volt, hogy kirívóan olcsón tudott hadrendbe állítani egy rendszerbe passzoló, megbízható irányítót. A jóárasság igazolásáért a kispadnál nem kell messzebb menni: az elsőszámúnk elsőszámú cseréje, Tarvaris Jackson másfélszeres pénzért, 1,2 millió dollárért játszott összesen 3 snapet (akár fejben is kiszámítható, hogy Wilson 1054 snapje nagyjából 800 ezer dollárt hozott a konyhára). A fillérekért melózó irányító mellé könnyű volt odatenni a sztárrá nevelt játékosokból álló védelmet, ha azonban több helyett foglal a fizetési sapka alatt, elkerülhetetlenül meg kell bontani a kulcsemberek egységét is – vélik a károgók.

Akkor tényleg egy marad a gyűrű, ha jön a drágaság?

A szurkolói elfogultságtól távolról sem mentes válasz az, hogy nem. Ti. hogy nem jön. A drágaság. Pontosabban nem akkora jön. Kijár a gúnykacaj a fátyolos szemű naivitásért, de talán Wilsonnak van annyi esze, hogy tudja, sokkal többe kerülhet neki, ha megkéri az árát. Ezt sugallhatja John Scheider mantraként ismételgetett válasza is az irányító új szerződését firtató kérdésekre:

„Russell bajnokságokat akar nyerni több éven át, mindig arról beszélünk vele, hogy hogyan lehetünk tartósan bajnokesélyes csapat.”

11011558_805004629582720_8013272760699892264_n

Ha a hírek igazak, legkésőbb a június közepi edzőtáborig, ha más nem is, az jó eséllyel kiderül, hogy neki (és Paul G. Allennek) mennyit ér Wilson.

(A hét második felében jön A másik 11 itt a blogon!)

A szezon 107 pillanata

Szolgáltató jelleggel elvégeztük az NFL hivatalos szezonzanza kisfilmjének seattle-i szempontú tartalomszűrését. Annak a 12. embernek, aki még nem látta, de csak bő másfél perce van a dologra, a következők szerint érdemes kattintgatnia. Ugye nem maradt ki semmi?

00:19 Lynch tapos a Carolina ellen

00:21 Earl Thomas lecsúszik egy szerelésről a San Diego ellen

00:23 Helfet akrobatikus TD-vel bünteti az Arizonát

00:27 Mebane hiába kapaszkodik Rivers passza után

1:08 – 1:10 Csapataink begyűrik a szörnyet az Oakland célterületére, majd ugyanezt teszi a Giants egyemberes változatban ellenünk

1:13 Carpenter vadlovat simogat a gyepbe

1:27 – 1:30 Ken Norton Jr. tanítása a vágyról (először csak hangban, aztán képben is)

2:25 – 2:26 Sherman lemarad egy Broncos TD-ről

2:30 – 2:33 Beast Mode bekapcs a Giants és a Cards ellen

3:31 – 3:37 Bam Bam Kam INT és TD a főcsoport-elődöntőben

3:49 – 3:58 Fake FG TD és Wilson futott hatpontosa a főcsoportdöntőn

04:07 – 04:21 Lynch TD, Willson kétpontos, Kearse OT TD és örömködés ugyanott

04:22 – 05:30 Superbowl 49 (05:20 után inkább nem ajánlott)

Az általános érvényű tanulság: jövő ilyenkor még hat perc táján is halászsasokat lenne jó látni.

http://www.nfl.com/videos/nfl-videos/0ap3000000483232/The-2014-season-in-six-minutes